Program:

-19:00-tól 19:05-ig: Megnyitó

-19:05-től 19:50-ig: Mit kíván a magyar gyermekklinikus? Beszámoló a Gyermek Klinikai Egyeztető Fórum 2024-es felméréséről

Cseh Júlia, Kövesdi Andrea, Mailáth Nóra, Papp Ildikó

A hazai gyermek/serdülő klinikum és pszichoterápia jelenlegi állapotát, az abban tevékenykedő kollégák véleményét feltáró vizsgálat igénye az elmúlt években fogalmazódott meg bennünk. Több konferencián, vitafórumon (pl. GigaZoom) szembesültünk azzal, hogy szűkebb szakmánk, a gyermek szakirány sok helyzetben (pl. szakképzés, klinikai gyakorlati lehetőség, érdekképviselet, anyagi elismerés) mostohagyermeknek érzi magát, és ennek időről időre hangot ad. Ugyanekkor azt érzékeltük, hogy a sokféle panasz mellett nem áll határozottan megfogalmazott igény-, vagy követelményrendszer, valamilyen „közös minimum”, amit szakirányunk egységesen képviselne a felnőttekkel foglalkozó kollégák felé, illetve szélesebb körben, a fiatalok ellátását biztosító intézmények vezetősége vagy a politikai döntéshozók felé.

Úgy éreztük, hogy ennek a „közös minimumnak” a megtalálásához segítséget nyújthat egy kérdőív, amely próbálja lefedni a szakmánk művelésének lényeges szakaszait és területeit: a képzést,  a tényleges és a vágyott szakmai gyakorlatot, illetve a minőségbiztosítást; és igyekszik minél többféle területen dolgozó kollégát elérni: közfinanszírozott ellátásban és magánrendelésben, egészségügyben, pedagógiai szakszolgálatban és szociális területen tevékenykedőket, fővárosiakat és vidéken működőket. Központi célunk az volt, hogy megvizsgáljuk: vajon a kapott válaszokból kirajzolódnak-e megragadható modellek azzal kapcsolatban, hogyan gondolkodunk a szakképzésünkről, mit tartanánk ideális ellátásnak adott részterületen, hogyan szeretnénk kialakítani a minőségbiztosítási gyakorlatunkat, és mire lenne szükség mindehhez?

A válaszokból már látszik néhány tendencia: a gyermek-pszichoterápiát (serdülő-pszichoterápiát) szakmánk túlnyomó többsége önálló módszerspecifikumnak tartja, a képzésen sokan változtatnának, de nagyon eltérő módon (bár ebben kibontakoznak különböző modellek), és hasonló a helyzet az ideális ifjúsági ellátásra vonatkozó víziók tekintetében is. A minőségbiztosításról viszont mintha kevéssé tudnánk gondolkodni.

2024 elején 520, gyermekeket/serdülőket ellátó pszichológiai/pszichiátriai intézménybe küldtük el kérdéssorunkat, 95 munkahelyről (összesen mintegy 1000 kollégától) érkezett válasz. Kis hazai körkép a gyermek/serdülő klinikum és pszichoterápia helyzetéről, és néhány aktuális kérdés.

-19:50-től 20:00-ig: 10 perc szünet

-20:00-tól 21:00-ig: Kerekasztal: Rugalmas keretek, kerettartó rugalmasság – Kompetenciák, határok és kísérés a serdülő- és felnőttkor között

Dóró Kerekes Éva, Lednicki Ildikó, Mészáros Gergely, Osváth Anikó, Papp Ildikó, Simon Zsófia Eszter

A serdülő- és a fiatal felnőttkor határán dolgozó segítő szakemberek különleges kihívásokkal néznek szembe, hiszen e korcsoportok nemcsak életkori sajátosságaikban, hanem a támogatásukhoz szükséges szakmai kompetenciák és attitűd tekintetében is eltérnek. Míg a gyermekekkel és serdülőkkel dolgozó szakemberek gyakran hangsúlyozzák a gondoskodó, fejlődést támogató kereteket, a felnőttekkel foglalkozó segítők inkább az autonómia és a felelősségvállalás témaköreire fókuszálnak. Mindezen sajátosságok számos kérdést vetnek fel: Meddig tartanak a serdülőkor problémái? Mikor kezdődnek a felnőttkor kihívásai? Hol van, illetve van-e definiálható határ a két szemlélet között?

A serdülők számára az önállóság felé való törekvés és a gyermeki függés elengedése egyszerre félelmetes és izgalmas. A felnőtt pszichoterápiás rezsimek gyakran kevésbé rugalmasak ebben az időszakban, miközben a serdülőkor speciális szükségletei még jelen vannak. Ez kihívást jelent mind a kliensek, mind a szakemberek számára, akiknek a terápiás kereteket újra és újra igazítaniuk kell a kliensek változó igényeihez.

Az átmeneti kor kísérése nemcsak érzelmi, hanem szervezeti kihívásokat is rejt. Gyakori, hogy a serdülők életkora miatt megszűnik az ellátási kötelezettség, és a terápiás folyamat lezárul, mielőtt a felnőttkor problémáihoz való alkalmazkodás befejeződhetne. Ebben az esetben kulcsfontosságú a szakemberek közötti együttműködés, és a megfelelő esetátadás. Ennek az átadásnak nemcsak technikai, hanem a kliens számára nyújtott biztonságérzet fenntartásában is jelentősége van.

Végül azt, hogy kihez forduljon egy fiatal, nemcsak az életkor, hanem a problémák természete, a kliens érési szintje és az adott ellátórendszer struktúrája is meghatározza. Egyik serdülőnek gyakran még gyermekközpontú megközelítésre van szüksége, míg egy másik már jobban illeszkedik a felnőtt terápiák kereteihez. Az ilyen döntések helyes meghozatala, a kliensek kísérése, és az ellátási szakadékok minimalizálása azon múlik, hogy mennyire sikerül a szakembereknek együtt dolgozniuk egy holisztikus, integrált szemléletben.

A rendezvény szervezők várják a jelentkezéseket!